A főbejárat jelentőségét nem lehet elégszer hangsúlyozni. Tanárom, Marcus Schmieke azt mondta, hogy a bejárat helye 50%-ban hat otthonunk energiamezőjére, 25% az északkelet minősége, a maradék 25% pedig az összes többi égtáj és tulajdonság. Nagyon fontos tehát, hogy jó helyen legyen! (Ezzel kapcsolatban azonban fontos megjegyezni, hogy a főbejárat kedvező helye és annak pozitív hatása egy önálló családi házban tud leginkább érvényesülni, egy zárt lépcsőházból nyíló lakás esetében a hatás gyengül.)

Az elmúlt nyáron Ausztriában töltöttünk egy kis időt, ahol feltűnt, hogy – a Vaszatitól függetlenül – az ott élők nagy gondot fordítanak a bejárataik díszítésére. Ott forgattuk ezt a rövidke videót:

Összefoglalva a bejáratokkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalók:

1.) Legyen kedvező helyen. Energetikai szempontból legjobb az északi vagy a keleti bejárat, de délen és nyugaton is vannak olyan területek, ahol kedvező a bejárat. A mellékégtájakat azonban (főleg a délnyugatot és a délkeletet) jobb kerülni.

2.) Legyen hangsúlyos és szépen – az ízlésednek megfelelően – díszített. Ha szereted a sok virágot, legyen sok virág. Ha azt vallod, hogy a kevesebb néha több, akkor válassz néhány egyszerűbb díszt, vagy növényt. A legfontosabb, hogy amikor hazaérsz és meglátod a bejáratodat, akkor egy olyan igazán jóleső érzés fogjon el…

3.) Használd a főbejáratot! Még ha többnyire autóval is közlekedsz és a garázsból is be lehet jutni a házba, akkor is a bejárati ajtón keresztül érkezz haza és ott hagyd el a házat, amikor elmész otthonról. Egy garázson keresztül hazaérkezni nem egy felemelő érzés még akkor sem, ha történetesen valami szuper autóból szálltál ki… (A Vaszati egyik korrekciós lehetősége az, hogy változtassunk a szokásainkon. Ez a tipp ebbe a kategóriába tartozik!)

4.) Ha társasházban laksz és nem tudsz túl sok díszt elhelyezni a bejáratodnál, akkor legalább figyelj arra, hogy mindig tiszta és szép legyen a lábtörlőd és legyen valami egyszerű dísz az ajtón.

Ez ugyan "csak" egy mellékbejárat, ami összeköti a házat a kerttel, de még ennek a szépítésére is érdemes odafigyelni...

Ez ugyan “csak” egy mellékbejárat, ami összeköti a házat a kerttel, de még ennek a szépítésére is érdemes odafigyelni… (Ebben a házban szálltunk meg és nagyon jól éreztük magunkat…)

Az osztrák falvakban nem azért díszítik a bejáratot, mert a Vaszati ezt tanácsolja. Van bennük valami ösztönös vágy a szép iránt és talán az a céljuk, hogy ez a szép látvány turistákat is elbűvölje. Ennek ellenére biztos vagyok benne, hogy a bejárataik szépítése, hangsúlyozása jó hatással van a mindennapjaikra és úgy általában az életükre.

Manhertz Edit

Manhertz Edit

 

Ugye te is ismered a szomorú statisztikát? Az újévi lelkesedésünkben kitűzött céljaink túlnyomó többsége nem valósul meg. Nem az újévi fogadalmakra gondolok, amik általában szintén nem valósulnak meg, hanem az igazi, komoly célokra. Sokan úgy gondolják, hogy ennek az az oka (és talán van is benne valami), hogy ilyenkor – mivel a Nap a déli pályáján jár, nincs igazán olyan asztrológiailag is kedvező időszak, ami támogatná az új dolgok elkezdését és megvalósítását szolgáló törekvéseinket. A nappalok rendkívül rövidek, hideg van és sötét, igazából téli álmot kellene aludni, nem pedig nagyratörő terveket alkotni. Ez egy vélemény. Marcus Schmieke, Vaszati tanárom is osztja ezt a véleményt, tehát jó eséllyel van benne valami.

Ennek ellenére az a “szokás”, hogy ilyenkor végig gondoljuk, talán még le is írjuk, hogy mik azok a dolgok, mik azok a célok, amiket szeretnénk a most következő naptári évben elérni. Talán a Szilvesztert megelőző héten volt arra is időnk, hogy számot vessünk az előző évvel, és megvizsgáljuk, vajon mi is hozzájárultunk a szomorú statisztikához, vagy épp ellenkezőleg, igenis sikerült megvalósítani a céljainkat, vagy legalábbis egy részét.

Semmiképpen sem szeretnélek lebeszélni arról, hogy leírd az idei céljaidat és foglalkozz velük! Sőt, továbbra is bíztatlak, hogy legyél Te is azon kevesek egyike, akik célokat tűznek ki! Hogy ez mennyire fontos, arról már sokat beszéltünk, sőt pár éve még videót is készítettünk:

Az, hogy a Vaszati alkalmazása segíti a céljaink elérését nem kérdés, mint ahogyan az sem, hogy ha az otthonunk energiaminősége nem támogatja a törekvéseinket, akkor bizony nehezebb dolgunk lesz. Az egyik idei célod tehát akár az is lehetne, hogy végre nem csak olvasol a Vaszatiról, hanem teszel is valamit az otthonodért. (Tisztelet a kivételnek! Tudom, hogy nagyon sokan tesznek az otthonukon keresztül is az életükért!)

Van azonban még valami, ami még a célok elérésénél is fontosabb. Kicsit közhelyesen hangzik (mert minden sikertréner ezt szajkózza), hogy ha el akarunk érni valamit, annak bizony meg kell fizetni az árát. És itt nem a pénzre kell gondolni. A karácsonyi szünetben sokat gondolkodtam ezen, de leginkább azon, hogy én milyen árat vagyok hajlandó megfizetni azért, hogy bármit is elérjek az életben, és hogy vajon van-e ennek az árnak felső határa. Még szép, hogy van, különben nem írnék róla!

Olvastam egy könyvet, amelynek az írója elmeséli élete nagy alkotásának a történetét. Egy ház felújításáról van szó, amihez nagyon rövid határidőt szabott és a határidőből nem volt hajlandó engedni. Ezért a makacsságért és rugalmatlanságért, kis híján túlságosan nagy árat fizetett. Az örökös stressz és rohanás ráment az egészségére, a párkapcsolatára és a pici gyerekével való kapcsolatára is, akire nagyon kevés ideje jutott… A ház időre elkészült, de az ár, amit ezért fizetni kellett nagyon magas volt.

Biztos vagyok benne, hogy a sikertrénerek most tapsolnának örömükben, és megveregetnék a vállát. Én azonban nem vagyok sikertréner, ezért megkérdezem: biztos, hogy megérte? Biztos, hogy nem lehetett volna azt a határidőt pár hónappal meghosszabbítani és kicsit jobban odafigyelni a családjára és az egészségére?

Egyáltalán: létezik olyan határidő, ami fontosabb lenne mint a szeretteink, vagy a saját egészségünk? Nem önző dolog mindent félredobva futni a siker után? Valóban ez a legfontosabb dolog az életben? Ismerek olyan embereket, akiknek még a karácsonyi családi együttlétnél vagy a kellemes adventi készülődésnél is fontosabbak a határidők, az értekezletek. Fontos embereknek tartják magukat és sikeresnek (talán azok is), de közben nem veszik észre, hogy másoknak szomorúságot okoznak, vagy megbántják őket. Persze tudom, hogy ez sok esetben egy kényszerhelyzet és nagyon nehéz tenni ellene, de nem minden esetben!

Éppen ezért nagyon fontos megtalálni az egészséges egyensúlyt az életünkben. Mert fontos az is, hogy legyenek kisebb-nagyobb sikereink, az is, hogy egészségesek legyünk – mind testileg, mind lelkileg, de az is, hogy rendben legyenek az emberi kapcsolataink. S ezzel meg is érkeztünk oda, amiről mostanában többször is szó esett, hogy találjuk meg az életünkben (és az otthonunkban) a harmóniát. (Erről itt olvashatsz bővebben >>) A harmónia a kulcs. Úgy hiszem, ebben az évben még jó párszor hallani fogod ezt a szót tőlem…

Azt kívánom az új évre, hogy találd meg az életedben a harmóniát, s hogy ezáltal te legyél a fény ebben a sötét, törtető, sikerorientált világban. Ez legyen a te személyes “sikered”. Egy olyan siker, aminek a környezeted is őszintén örülni tud.

Manhertz Edit

Manhertz Edit

A Brihadaranyaka Upanishadban található egy párbeszéd, ami Yājñavalkya (ejts: Jágjavalkja) és Maitreyi között hangzott el. Yājñavalkya egy nagy király volt, aki uralkodása végén az erdőbe vonult, ahol szentéletű feleségét, Maitreyit tanította az élet értelméről és a Legfelsőbb Személy eléréséről.

Egy napon a felesége megkérdezte tőle, hogy mi az a két emberi szükséglet, amely minden más szükséglet közül a legfontosabb, a legégetőbb? Mi az a két szükséglet, ami ha ki van elégítve, akkor a többi szükséglet már nem is tűnik olyan fontosnak. A kérdés talán egyszerűen hangzik, de a szent Yājñavalkya  számára nem volt az, éppen ezért mély meditációba merült, mielőtt ki tudta volna mondani a helyes választ.

A válasza így hangzik: Az a két szükséglet, amely minden ember életében a legfontosabb, fontosabb minden más szükségletnél az, hogy: szeretetet kapjunk és szeretetet tudjunk adni. Szeretni és szeretve lenni…

A kérdést korunk pszichológusai is tanulmányozták és arra a következtetésre jutottak, hogy ha ez a két szükséglet nincs kielégítve, az nagyon sok problémát okoz mind egyéni, mind társadalmi szinten. Nagyon sok bűncselekmény elkövetőjéről kiderül, hogy gyerekkorában nem kapott szeretetet a szüleitől. Sokan a szeretetéhségüket a hírnévvel, sikerrel próbálják kielégíteni akár mások elnyomása, eltiprása árán is. A szeretet hiánya háborúkhoz, diktatúrákhoz vezethet, egyéni szinten pedig betegségeket, pszichés problémákat okozhat.

Na de mi köze ennek a Vaszatihoz? “Csupán” annyi, hogy a Vaszati – egész pontosan az otthonunk minősége – segítheti vagy éppen akadályozhatja azt, hogy szerethessünk, ill. szeretve legyünk. Úgy sejtem, most elsősorban a párkapcsolat fontosságára gondolsz, de nem csak egy párkapcsolatban van szükség a szeretetre, hanem bármilyen más emberi kapcsolatban is. A barátok, testvérek, szülők és gyerekeik közötti szerető kapcsolatok éppen olyan fontosak, mint az egészséges párkapcsolat. Ettől lesz teljes az életünk. Ha az emberi kapcsolatainkat átitatja a kölcsönös szeretet, akkor sokkal könnyebben megbírkózunk az élet ilyen-olyan gondjaival.

Már megszokhattad, hogy a Vaszati tanítása szerint otthonunknak minden egyes része összefügg szinte mindennel. Ez nincs másképp akkor sem, ha szeretetteljes emberi kapcsolatainkat vizsgáljuk. Az északnyugat felel általánosan az emberi kapcsolatainkért, érzelmeinkért de – az északhoz hasonlóan – felel az anya és gyermeke közötti kapcsolatért is. A szemközti délkelet gondoskodik arról, hogy a családban ne legyen veszekedés és megjelenjen a romantika. Ehhez persze gondoskodni kell a jó minőségű délkeletről.

A karácsonyfa széppé teszi a karácsonyt. A Sri yantra segít széppe tenni az egész évet.

A karácsonyfa széppé teszi a karácsonyt. A Sri yantra segít széppe tenni az egész évet.

Az észak minőségén múlik, hogy elégedettek lesznek-e a családban a nők, a kelet minőségén pedig az, hogy elégedettek lesznek-e a férfiak. Az északkelet – ahol a női és a férfi energiák egyesülnek – nagyban befolyásolja azt, hogy a párkapcsolat mennyire lesz harmonikus, illetve (lányok figyelem!), milyen lesz a férjünk.

A nyugat minősége utal a kapcsolatok tartósságára, a délnyugat a kapcsolat stabilitására (vagy épp ingatagságára). És itt most ne csak párkapcsolatra gondolj! Egy barátság is lehet stabil: azaz számíthatsz a barátodra, de bizony lehet ingatag is. A dél minősége arra utal, hogy a kapcsolatainkban mennyire van jelen az erkölcs, a tisztesség – vagy nincs.

Fontos beszélnünk a ház középső részéről is, a Brhamasztánról, aminek a minősége utal arra, hogy milyen eséllyel marad együtt vagy hullik szét a család. A Brahmasztán az éternek a területe és ez az a terület, ahol a függőleges irányú energia áramlás történik, azaz (jó minőségű Brahmasztán esetén) itt érkeznek az otthonunkba felülről a kozmikus energiák.

Tapasztalataink szerint ha a ház középső része nagyon le van terhelve, ha víz van itt (fürdőszoba, vagy a kertben egy tó vagy medence), esetleg egy nagy cserépkályha (ami nem csak súly, de még tűz is!), akkor megnő annak a veszélye, hogy a házastársak elválnak, a gyerekek túl hamar elmennek otthonról, vagy valamilyen más okból széthullik a család.

vaszati_piramis_aranyozott

Ha nagyon nagy baj van a lakás közepén, a Vaszati piramis nagy segítség

A Mahābharata története szerint egy palota közepén levő vízmedence nem egy család, hanem egy egész dinasztia megsemmisülését okozta nagyjából 5000 évvel ezelőtt. Unokatestvérek között tört ki háború, amely mindkét oldalon hatalmas veszteséggel járt: barátok, rokonok, tanárok, nagybácsik vesztek oda az ütközetben…

Mit tegyünk hát, hogy mindazok, akik fontosak számunkra, érezzék a szeretetünket? Vegyünk nekik karácsonyra jó drága ajándékot. Most karácsony közeledtével ez egy kicsit közhelyesen hangzik, de igaz: éreztessük a barátainkkal, családtagjainkkal, házastársunkkal, hogy fontosak számunkra, hogy szeretjük őket, hogy gondolunk rájuk, még ha távol vannak, akkor is. Egyetlen egy értekezlet, karácsony előtti kampány, vagy határidő sem lehet olyan fontos, mint az, aki szeret minket, illetve akit szeretünk.

Fut most egy reklám a YouTube-on, ami olyan tipikus karácsonyi filmecske egy kisfiúról, akinek az összes családtagja, anyja, apja, testvére a laptopját vagy az okostelefonját simogatja, ahelyett, hogy őt simogatnák. Aztán a reklám végén mindenki félreteszi a simogatásának tárgyát (hupsz, majdnem trágyát írtam) és együtt örülnek a karácsonyfának. A szöveg a végén annyi, hogy legalább karácsonykor tedd félre az okostelefonodat…. Háááát, nem tudom: ha ezzel a kisfiúval 365 napból csak 1 karácsony este foglalkoznak, akkor vajon megkapja azt a szeretet mennyiséget, ami elég ahhoz, hogy kiegyensúlyozott, normális felnőtt váljon belőle?

Visszatérve a teendőinkhez és a Vaszatihoz: tegyünk meg mindent azért, hogy az otthonunk (vagy a barátaink, családtagjaink otthonának) energiaminősége olyan legyen, ami jó hatással van az emberi kapcsolatainkra, érzelmeinkre. Ne csak olvasgassunk a Vaszatiról érdekes dolgokat, hanem alkalmazzuk is a tanítását az életünkben! Minden adott ehhez! Vannak kiváló szaktanácsadóink, “dobozos tanácsadóink”, kőműves-pótló eszközeink: minden adott ahhoz, hogy a legfontosabb vágyaid elérését az otthonod ezentúl támogassa, és ne hátráltassa.

A két legfontosabb vágyunk pedig: szeretni és szeretve lenni. Legtöbbünknek erről szól a karácsony…

Manhertz Edit

Manhertz Edit

 

 

Legutóbb már szó volt arról, hogy mi az a négy összetevő, amitől egy lakásból otthon lesz. Most egy kicsit továbbmegyünk és arra keressük a választ, hogy mi kell ahhoz, hogy az otthonunkból igazi menedék legyen.

Az előadást 2016. november 3-án, Egerben rögzítettük:

Arra kérlek, hogy miután megnézted az előadást, gondolkodj el azon, mi az, amin változtatnod kellene a lakásodban és az életedben; és azon, hogy számodra vajon mi az igazi menedék.

Remélem, hogy legközelebb személyesen is találkozunk!

Manhertz Edit

Manhertz Edit

Gondolkodtál már azon, hogy mi kell ahhoz, hogy egy otthon harmonikus legyen? Egyáltalán mit jelent az a szó, hogy harmónia? Mielőtt tovább olvasnál, állj meg egy percre és gondolkodj el azon, mi jelenti számodra a harmóniát – úgy általában, és az otthonodban. Egyáltalán: mitől lesz egy lakásból otthon?

A természet apró teremtményeiben könnyű felfedezni a harmóniát...

A természet apró teremtményeiben könnyű felfedezni a harmóniát…

A harmónia görög, ill. latin eredetű szó. Elsődleges jelentése összhang, kiegyensúlyozottság, többféle résznek (hangok, színek, térbeli arányok) kellemes és szép összessége. (Forrás: meszotar.hu) Egyetértést is jelent, illetve több dolog zavartalan együttlétét. Akkor beszélünk harmóniáról – legyen szó akár a zenéről, emberi kapcsolatokról, öltözködésről, vagy éppen lakberendezésről -, amikor az együtt levő elemek között egy olyan összhang van, hogy ezek az elemek (tárgyak, színek, hangok, emberek) kellemes érzetet keltenek bennünk és nyugtatóan hatnak ránk.

Ha ebből indulunk ki, vajon mi lehet az a négy fő összetevő, amelytől az otthonunk harmonikus lesz? Az én eddigi tapasztalataim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy ez a négy dolog a következő:

1. Lakberendezés, esztétikum, praktikum
2. Természetes, környezetbarát anyagok használata
3. Vaszati
4. Lakók

Mind a négy összetevő nagyon fontos, nem mondhatom, hogy egyik vagy a másik fontosabb lenne a másiknál. Bár hivatalból azt kellene mondanom, hogy a Vaszati a legfontosabb, ez azonban önmagában nem igaz.

A lakberendezési összetevő azért fontos, mert egy lakást már az is otthonossá tud varázsolni, ha szép, ha praktikus és kényelmes. Ez azonban önmagában nem elég, mert pl. egy szép tükör a délnyugati sarokban hiába szép, a Vaszati szerint nem jó a hatása. Lehet, hogy nagyon szépek a lakásban a burkolatok, de ha a szobákban laminált padló van, vagy, ha a fa bútorokat nem környezetbarát festékkel kezelték, akkor ezek a szép burkolatok és bútorok árthatnak az egészségünknek – még akkor is, ha a Vaszati szerint jól vannak elhelyezve.

És hiába nagyon szép egy lakás, hiába környezetbarát, ha a lakók állandóan veszekednek egymással, ha sok a káros szenvedélyük, vagy ha nem igazán élnek erkölcsös életet. A Vaszatit szándékosan hagytam ki a felsorolásból, mert az általános tapasztalatom az, hogy a Vaszati alkalmazása után a lakók jellemében is pozitív változások indulnak el, de azért ez sem feltétlenül automatikus. Erről már sokat beszéltünk korábban. >>

bejarat-hall

A hazaérkezés öröme már a házon kívül elkezdődhet!

Egy harmonikus otthon fő ismérve az, hogy öröm oda hazatérni és jó otthon lenni. Képzeld csak el: hazaérsz és már az előszobában abban gyönyörködsz, hogy milyen szép a cipősszekrény, majd továbbhaladva örömmel lépsz be a nappaliba, ami szintén szemet gyönyörködtető és kényelmes, a konyhád praktikusan van berendezve, öröm ott főzni. A családod már nagyon várt rád, talán meglepetésként a vacsorát is elkészítették helyetted és miután megettétek, még hosszasan üldögéltek a nagy asztal körül és beszélgettek. A mosogatástól, fürdéstől nem fog viszketni a bőröd (mivel a tisztító és tisztálkodó szereid természetesek), és reggel kipihenten és tele energiával ébredsz, mivel a hálószobád a számodra és a Vaszati elveinek is leginkább megfelelő égtájon van, és az ágy is úgy van elhelyezve, hogy az segítse a nyugodt alvást…

Ugye felismerted azt a négy dolgot, ami harmonikussá tesz egy lakást? És ugye azt is érzed, hogy mind a négy összetevő nagyon fontos? Még a legfanatikusabb Vaszati rajongók sem mondhatják azt, hogy az a legfontosabb. Mert lehet, hogy a Vaszati szerint jó, ha keleten van valami narancssárga, de ha minden csupa narancssárga és ráadásul ez valami nagyon ronda műanyag szín, akkor nem biztos, hogy el tudod vele érni azt a hatást, amit szerettél volna: ahelyett, hogy a reggeli Nap friss, pezsdítő energiáját éreznéd a narancssárgára pillantva, helyette inkább ideges leszel és jojózni kezd a szemed. (Vannak ilyen extrém színek.) És persze még az is előfordulhat, hogy nem is szereted a narancssárgát, mint pl. én…

Fontos tehát, hogy mind a négy összetevőre (lakberendezés, természetes anyagok, Vaszati, lakók) kellőképpen odafigyeljünk, mind a négy összetevőt fejlesszük, ha kell korrigáljuk, és akkor előbb-utóbb olyan lesz az otthonunk, ahová tényleg öröm hazatérni, ami tényleg feltölt minket és táplál, és ahol békés harmóniában él együtt a család apraja-nagyja…

Ha körülnézel az otthonodban, mit gondolsz, a négy közül mi az, amin van még mit fejleszteni?

Manhertz Edit

Manhertz Edit

ui. Ez a négy összetevő annyira fontos, hogy sokat fogunk még róluk beszélni – ahogy tettük eddig is. Ráadásul erről (is) beszéltem a legutóbbi előadásomon, aminek a videófelvételét ide kattintva te is megnézheted! >>

Bizonyára veled is előfordult már, hogy a várva-várt nyaralás vagy wellness hétvége nem úgy sikerült, ahogy vártad és az ok egészen prózai volt: nem tudtál alduni, emiatt fáradt, nyűgös és kedvetlen voltál napközben, vagy éppen fejfájás gyötört. Volt már ilyen?

Ha nekem lenne egy szállodám, egy panzióm, vagy akár csak egy vendégházam, bizony nagyon odafigyelnék néhány olyan létfontosságú dologra, ami ahhoz szükséges, hogy a vendég igazán jól érezze magát és visszavággyon a szállodámba, sőt még a barátainak is elmesélje, milyen jól pihent nálunk. Persze van sok-sok apróság, ami barátságossá tesz egy szállást, de ezek semmit nem érnek, ha a vendég nem tud aludni.

Mivel viszonylag sokat utazom, gyakran előfordul, hogy nem otthon alszom, és bizony  elég sokféle szálláshelyhez volt már szerencsém – ami persze nem volt mindig szerencse… Ezek az idegen helyek azonban remek lehetőséget adnak arra, hogy a saját bőrünkön tapasztaljuk meg, mit is jelentenek a Vaszatinak az alvással kapcsolatos kijelentései. A tapasztalatok lehetnek jók és kevésbé jók, de mindeképpen hasznosak.

Ebben a videóban három különböző szálláson szerzett friss tapasztalatomat osztom meg veled. A videót végignézve kiderül, hogy mi az a három dolog, ami mindenképp fontos (lenne) ahhoz, hogy még idegen helyen is jól tudjunk aludni:

A jó pihenést és a kellemes kikapcsolódást tehát nem a hotel csillagainak a száma határozza meg, sokkal inkább az ágy helyzete és minősége. A videóban látható szállások közül az első Szerbiában volt (a vaságyas), a másik kettő pedig Ausztriában. Egy pillanatra látszott egy magyarországi sokcsillagos szálló szobája is, ahol a sok csillag ellenére annyira ócska volt a matrac (ki volt feküdve), hogy a szobalány segíségével meg kellett fordítanunk, hogy aludni lehessen rajta… (Itt ráadásul az eredeti “terv” szerint fejjel egy vastag gerenda alatt, észak felé fordulva kellett volna aludnunk. Mondanom sem kell, nem csak a matracot fordítottuk meg, hanem az alvásirányt is elfordítottuk 90 fokkal…)

Javaslom tehát, hogy ha már tervezed a következő pihenésedet, akkor ne csak a megnézendő látnivalókból készülj fel, hanem gondolj arra is, hogy pihentető üdülés alapfeltétele, hogy éjszaka ki tudd magad aludni…

Manhertz Edit

Manhertz Edit

ui: Ha visszagondolsz az idei nyaralásodra, vagy a legutóbbi “ottalvós” kirándulásodra, milyen emlékek jönnek fel a szállással kapcsolatban? Jól aludtál? Ki tudtad magad pihenni? Kényelmes volt az ágy és a párna? Mennyire befolyásolta a pihenésedet a szállás minősége?

A nyár egy részét Ausztriában töltöttük, és ellátogattunk a különleges szépségű Hallstattba, ami a Hallstätter tó partján fekszik és hemzseg a turistáktól. Ennek az egyik oka a festői fekvés, a másik (talán) az, hogy a Vaszati szempontjából is kedvező az elhelyezkedése, ugyanis a tó nyugati parjtán fekszik (azaz keletről van a víz), és a város nyugati része már egy szép nagy hegy, ami szintén kedvező. A városkától keletre levő kristálytiszta vítzükör felerősíti a kelet felől érkező pozitív energiákat, míg a nyugati oldalon levő hegy nem engedi, hogy azok túl gyorsan továbbáramoljanak.

hallstatt01

Hallstatt fekvése gyönyörű – igazi kis ékszerdoboz – mégsem laknék ott szivesen

Bár a városka gyönyörű és még Vaszati szempontból is kedvező a fekvése, mégsem laknék ott szivesen. Hogy miért? Bizony a helyszűke miatt.

Ha jobban megnézed ezt a képet láthatod, hogy a tó és a hegy között nagyon picike hely van, ráadásul a hegy nagyon meredek, éppen ezért annyira szűk a hely egy-egy ház között, hogy az embereknek alig van több magánszférájuk, mint ha egy panelházban laknának. Persze a gyönyörű környeztet valamelyest kárpótolja őket, mégsem igazán szerencsések az ennyire szűk helyek.

halstatt

Az, hogy a házak nagy része keletre – a tó felé – tájolt, nagyon kedvező. Északon viszont többnyire már ott van a szomszéd ház.

A tóparti házak még kapnak bőven az éltető energiákból, de van jónéhány olyan épület, amelynek hiába nyitott az északi és a keleti oldala, annyira közel van a szomszéd ház, hogy a pozitív energiák nem biztos, hogy be tudnak jutni.

Mint tudjuk, a pozitív életenergiák északról és keletről áramlanak kertünk, házunk vagy akár egy város felé. A keletről érkező energiák a szoláris életenergiák (jelen esetben ezek a tó felől érkeznek és a tiszta víz kellően fel is erősíti őket), az északról érkező energiák pedig az organikus életenergiák, amelyek jelen esetben itt-ott már akadályba ütköznek, a várost ugyanis észak felől egy hosszú alagúton keresztül lehet megközelíteni.

A városban sétálva felfigyeltem két szomszédos házra, amelyek ugyan nagyon közel épültek egymáshoz, de még volt közöttük annyi hely, hogy az egymással szomszédos falakra is kerüljenek ablakok. Itt készült az alábbi rövidke videó:

A videón nem beszéltem róla, de a helyzet az, hogy nem csak az ablakok néznek egymásra, de még a baloldali ház (északi) bejárata is ebből a szűk udvarból nyílik.Ha kicsit jobban megnézed a képet, nagyjából ott, ahol a bicikli van, még a bejárathoz tett esernyők is látszanak…

A ház bejárata tehát nagyjából északi, ami ugyan az északra vonatkoztatva egy kedvező funkció, viszont pozitív energia nem tud túl sok ezen az ajtón keresztül bejutni a lakásba, ugyanis a túlságosan közel levő szomszéd ház ezt megakadályozza.

hallstatt03

De legalább elmondhatják, hogy Hallstatt főutcáján laknak…

Jogosan merülhet itt fel az a kérdés, hogy vajon mi az a minimális távolság két ház között, ahol már a pozitív energiák be tudnak jutni. A válasz egész egyszerűen az, hogy minél távolabb van a szemközti ház a mi házunktól (és az minél alacsonyabb), annál több pozitív energia jut be kelet, ill. észak felől. Magyarországon – új építésű családi házak esetében – a szomszéd háztól mért minimális távolság 6 méter. Ekkora távolságnál már valamennyi pozitív energia bejut, de a keletről jövő napfény nem igazán. Ezért (is) szerencsés a keleti utca, mert akkor garantáltan távolabb van a szemközti ház és több pozitív energia jut be – kivéve persze, ha az utca extrém módon szűk, vagy a szemközti ház nagyon magas.

hallstatt04

A turista számára ez egy nagyon hagnulatos utcarészlet. A valóságban azonban  egy rendkívül szűkös tér ahol nehezen áramlik az energia…

Amikor a videót készítettük, arra gondoltam, hogy vicces lesz megosztani veled ezt a furcsa bejáratot. Fontos azonban, hogy megtanuljuk: önmagában az a tény, hogy van északon vagy keleten egy ablakunk, nem biztos, hogy biztosítja azt, hogy az organikus és a szoláris életenergiák be is jutnak a lakásunkban.

Lehet, hogy van északon egy ablakunk, de az egy sötét és büdös légaknára néz. Mennyi és milyen energia jön onnan?

Lehet, hogy van keleten egy ablakunk, de pont ott van előtte egy 15 méter magas tujasövény. (Sajnos még mindig nagy divatja van a tujasövény ültetésnek.) Mennyi energiát és mennyi napfényt enged át ez a tujasövény?

Ha szeretnéd, hogy otthonodba valóban bejussanak a pozitív energiák, akkor ne csak arra figyelj – különösen egy új ház vagy lakás vásárlásakor -, hogy az alaprajzon van-e ablak keleten és északon, hanem arra is, hogy a valóságban mi van a házadtól keletre és északra! Csakis így lehetséges a gyakorlatban alkalmazni a Vaszati elveit.

Manhertz Edit

Manhertz Edit

Az eddig megismert két stílusirányzatban a fő közös motívum az, hogy dobjunk ki mindent, ami fölösleges, amit nem használunk. A minimalisták célja egyértelműen az, hogy minél kevesebb tárgy vegyen körül minket (legyen az bútor vagy egyéb használati tárgy), míg Marie Kondo módszere szerint “csak” a fölösleges, nem igazán használt dolgoktól kell megválnunk. Ezzel szemben itt van a vintage stílus, ami a régi, használaton kívüli tárgyak újraértelmezéséről, felújításáról szól.

Eddig különösebben fel se tűnt, de nálunk is van egy-két újraértelmezett tárgy: A tükör valamikor egy szék háttámlája volt, amit a férjem apukája talált egy padláson és fel is újította nekünk. A kis polc (amin a Vaszati piramis van) pedig valamikor egy tálaló volt. (Azért nem írom, hogy zsúrkocsi, mert nincsenek kerekei.)

Eddig különösebben fel se tűnt, de nálunk is van egy-két újraértelmezett tárgy: A tükör valamikor egy szék háttámlája volt, amit a férjem apukája talált egy padláson és fel is újította nekünk. A kis polc (amin a Vaszati piramis van) pedig valamikor egy tálaló volt. (Azért nem írom, hogy zsúrkocsi, mert nincsenek kerekei.)

A Wikipedia ezt írja a Vintage stílusról: “A stílus jellemzői a régi, akár funkcióját vesztett bútorok és használati tárgyak újra felhasználása. Akár funkcióját veszett darabok is lehetnek ezek, mivel nem cél a rendeltetésszerű használat, sőt elvárás is a kreatív megoldások használata.”

A stílus követői tehát mielőtt kidobnának valamit megnézik, nem lehetne-e azt a bizonyos tárgyat megmenteni, valami másra használni. Biztosan láttál már régi Zinger varrógépet asztallá alakítva. (Nekünk is van egy a pincében, a nagymamámé volt és még én is ezen tanultam varrni! Jelenleg felújításra vár.) Ma már nagyon kevesen varrnak hagyományos, pedálos varrógéppel, mert az elektromossal sokkal egyszerűbb a varrás. Így aztán a régi szép varrógépek szép lassan mind-mind asztallá alakulnak.

De gondolj csak a virágtartóvá alakult bödönökre, régi zománcozott fazekakra! Ha szép emlékek kötnek egy bizonyos tárgyhoz, akkor jóleső érzés viszontlátni azt a házban vagy a kertben – még ha egészen más szerepben is, mint az eredeti rendeltetése volt.

Szintén reneszánszát éri a bontott építőanyagok használata. Legyen az bontott tégla, gerenda, régi szép cementlap, tartóoszlop, stb. A Vaszati azt tanítja, hogy a házunkba ne építsünk be használt, bontott építőanyagokat, különösen akkor ne, ha azoknak nem ismerjük az eredetét. Ennek leginkább az az oka, hogy nem tudhatjuk, hol és milyen célt szolgált az a bizonyos építőanyag. Én személy szerint nem szivesen építeném be a házamba egy régi hentesüzlet vagy vágóhíd építőanyagait, akármilyen szépek is legyenek azok. A tárgyakhoz ugyanis hozzátapad a múltjuk, ami lehet kedvező, de lehet kedvezőtlen is. Ez a múlt pedig – a régi tárgy által – jelen lesz a mi életünkben is.

Régi ereszcsatornából csinos virágláda készíthető

Régi ereszcsatornából csinos virágláda készíthető

Ha az egyik oldalról nézzük, szép dolog megmenteni a régi értékeket, szép tárgyakat, újrahasznosítani a régi – jó állapotban levő – építőanyagokat. Ezzel talán védjük egy kicsit a környezetet, és megőrízzük őseink emlékét, értékeit. Ráadásul a régi tárgyak gyakran sokkal szebbek, mint az újak. E tekintetben tehát rendben van, ha egy-egy kidobásra ítélt tárgyról úgy döntünk, hogy “nem is kacat”.

(A környezetvédelemmel kapcsolatban azért írtam hogy “talán”, mert a felújítás szintén energia és anyagigényes lehet attól függően, hogy mennyit kell változtatni azon a bizonyos régi tárgyon.)

Ebből a szép favályúból valamikor tehenek ittak. Ma hangulatos csobogó a terasz mellett.

Ebből a szép favályúból valamikor tehenek ittak. Ma hangulatos csobogó a terasz mellett.

Ott van ugyanakkor a másik oldal, miszerint nem biztos, hogy ismerjük a tárgyak eredetét. Ha családi örökségről van szó, akkor többet tudunk róluk, ha azonban a bolhapiacon, régiség kereskedésben szerezzük be a kincseket, akkor már nem tudjuk, kié volt egy bizonyos bútor vagy tárgy, milyen ember volt az illető, mire és hogyan használta azt a bizonyos tárgyat – azaz milyen karma tapad a tárgyhoz. Ha ezt a szempontot vesszük figyelembe, akkor megértjük, miért mondják a szigorú Vasztu írások, hogy használt építőanyagot ne építsünk be a házunkba.

Mit tegyünk, ha tetszik a vintage stílus? Szeretjük a régi tárgyakat, szeretünk újrahasznosítani olyan dolgokat, amiket mások kidobásra ítéltek, ugyanakkor nem akarunk ellentmondani a Vaszati elveinek sem? Azt javaslom, hogy mindenképpen végezzünk az ilyen tárgyakon mind durva- mind finomfizikai tiszítást, fertőtlenítést. A leggyakrabban használt és bevált védikus módszer a tehéntrágyás tisztítás. A tehéntrágyának ugyanis minden szempontból fertőtlenítő hatása van. (Durva- és finomszinten is!) Szerezz egy kevéske tehéntrágyát egy közeli tehenészetből (nem kell túl sok), hígítsd tiszta vízzel és mosd át velük a kérdéses tárgyakat. Ez jó módszer akkor is, ha olyan albélretbe költözöl, ahol laktak előtted. Nem kell tőle megíjedned, hiszen jó pár évtizede még itt nálunk is gyakori volt, hogy tehéntrágyával döngölték a padlót…

Ma már nem kell feltétlenül átkutatni a környék összes padlását ahhoz, hogy egy ilyen szép lábas kádad legyen. Nagyobb fürdőszoba szalonokban már újonnan is kapható. (Előnye, hogy nem kell kisúrolnod tehéntrágyával...)

Ma már nem kell feltétlenül átkutatni a környék összes padlását ahhoz, hogy egy ilyen szép lábas kádad legyen. Nagyobb fürdőszoba szalonokban már újonnan is kapható. (Előnye, hogy nem kell kisúrolnod tehéntrágyával…) A kép forrása: housetohome.co.uk

Ezzel véget ért ennek a három, ma divatos irányzatnak a bemutatása. Ha igazán ügyesek vagyunk, akkor ötvözhetjük is a hármat úgy, hogy közben még a Vaszati elveit is figyelembe vesszük. Hogyan? Egyrészt ne halmozzunk fel túl sok dolgot az otthonunkban, hogy a tárgyak ne uralkodjanak felettünk (minimalista), ugyanakkor tanuljuk meg a megmaradt tárgyak optimális tárolását és a rend fenntartását az otthonunkban (Marie Kondo), ha valami szép és érdekes tárgy van a birtokunkban, de már nem használjuk, gondoljuk végig, hogyan lehetne újrahasznosítani – ügyelve arra, hogy az otthonunk ne válljon “régiségkereskedéssé” (vintage), ugyanakkor az otthonunkat és a tárgyainkat úgy helyezzük el a lakáson belül, hogy az összhatás (színek formák, stb.) a lehető leginkább harmóniában legyenek a természet törvényeivel (Vaszati).

Ha mindezt ötvözni tudjuk, nem esünk túlzásba sem a kidobálás, sem az újrahasznosítható tárgyak gyűjtése terén, ugyanakkor maximálisan figyelembe vesszük a Vaszati elveit, akkor egy izgalmas, ugyanakkor harmonikus otthonunk lehet, ahol fel tudunk töltődni és ami jó hatással van a mindennapjainkra.

Manhertz Edit

Manhertz Edit

Legutóbb a minimalistákkal ismerkedtünk meg, akiktől megtanultuk, hogy ha túl sok tárgy vesz körül bennünket, akkor fennáll annak a veszélye, hogy a tárgyainkat fogjuk szolgálni családtagjaink, barátaink helyett.

Marie Kondo – aki Japán híres “rendrakó” specialistája – egész biztos, hogy sok mindenben egyetért a minimalistákkal. A rendrakást ugyanis ő is egy nagy, átfogó selejtezéssel kezdi. Az ő mottója az, hogy az otthonunkban csak olyan dolgok vegyenek minket körül, amik örömet okoznak nekünk. A módszer lényege, hogy először alaposan selejtezzük ki a holmijainkat (ruhák, könyvek, papírok, egyéb apróságok, elméktárgyak), majd azokat tároljuk a számukra leginkább megfelelő formában. Ha ezt tesszük, az otthonunk fellélegez a sok használatlan kacat súlya alól, s ezáltal mi magunk is sokkal jobban fogjuk érezni magunkat. És persze ha ügyesek vagyunk, akkor ezt a rendezett állapotot hosszú távon is fenn tudjuk tartani.

Ez az elgondolás tökéletesen harmóniában van a Vaszati elveivel, sőt tovább megyek, remek segítséget ad ahhoz, hogy otthonunkban alkalmazzuk a 27 napos programcsomagot! Évekkel ezelőtt, amikor a 27 napos program egyes napjain gondolkodtam, az a felismerés lebegett a szemem előtt, hogy bizony nem elég kijavítani a durva Vaszati hibákat (ablakot nyitni itt-ott, áttolni a szekrényeket, megfordítani az ágyat, átfesteni a szobát, kitenni a yantrákat, stb.), hanem bizony rendet is kell tartani a házban. Ahhoz pedig, hogy rend legyen a házban az is szükséges, hogy ne legyenek az otthonunkban fölösleges kacatok, amik csak porfogók és a helyet foglalják. Marie Kondo módszere tehát nagy segítség abban, hogy a 27 napos programon sikeresen végigmenj, illetve, hogy később is fent tudd tartani a rendet.

konmarigardrob

Konmari megtanít arra is, hogy a megmaradt holmijaidat hogyan tárold. A pólótárolási módszere tényleg praktikus!

Egy másik fontos és értékes üzenete az, hogy csak olyan dolgokat tarts meg, amik örömet okoznak. A módszer hosszadalmas, de mindenképpen terápiás hatású lehet: Vegyél a kezedbe minden egyes tárgyat (kezdve a ruhákkal), és kérdezd meg magadtól, hogy örömet okoz-e neked vagy sem. Ha nem, akkor válj meg tőle. Ha ügyes és következetes vagy, a rendrakás végére csak olyan tárgyak vesznek körül, amelyek tényleg örömet okoznak.

Egy apró, de fontos részlet: nem azon van a hangsúly, hogy kidobod, amit nem szeretsz, hanem azon, hogy megtartod, amit szeretsz. Ugye érzed az árnyalatnyi, mégis jelentős különbséget?

Egy percig sem állítom, hogy ez egy könnyű folyamat. Még a ruhákról és egyéb használati tárgyakról viszonylag könnyű eldönteni, hogy örömet okoznak-e vagy sem, tetszenek-e vagy sem, használjuk-e vagy sem. Az igazi nehézség az, amikor az emléktárgyakra kerül a sor. Vannak olyan tárgyak, amikhez kellemes emlékek fűznek és szépek is. Vannak, amikhez kellemes emlékek fűznek ugyan, rondák vagy legalábbis nem olyan túl szépek. Vannak, amikhez kellemetlen emlékek fűznek, mégis őrízgetjük talán pont azért mert szépek, de lehet, hogy ráadásul nem is szépek. Ez utóbbiakat a legkönnyebb kidobni. Azokat pedig, amik szépek is és szép emlékeket is ébresztenek, könnyű megtartani. De mi van a kettő között? Szép emlék csúnya tárgy. Szép tárgy kellemetlen emlék… Marie Kondo biztosan kidobná ezeket. Hogy Te is megteszed-e, azt neked kell eldöntened attól függően, hogy milyen érzéseket váltanak ki belőled ezek a tárgyak. Ha az érzések nem jók, jobb könnyíteni a lelkeden és megválni tőlük, még akkor is, ha (most) fáj.

etkezo

A Vaszati szerint (is) fontos, hogy a tárgyainkhoz, bútorainkhoz szép emlékek kötődjenek, mert így pozitív információt hordoznak számunkra.

A Vaszatit tanulmányozva gyakran hallhattad vagy olvashattad azt, hogy a minket körülvevő tárgyak bizonyos információkat raktároztak el, s a tárgyakra rápillantva ezek az információk megelevenednek. Általában a karosszék példáját szoktam felhozni. Lehet, hogy van egy gyönyörű karosszéked, amihez kellemetlen emlékek kötődnek. Akármikor ránézel erre a karosszékre, rossz kedved lesz ettől az emléktől. Az ilyen tárgyaktól – a Vaszati szerint – jobb megválni. Lehet azonban egy másik karosszéked, ami kicsit ütött-kopott ugyan, de nagyon szereted, mert a nagymamád mindig ebben a székben ült, amikor mesét olvasott neked. Az ilyen darabok maradhatnak – persze ha szükséges, ajánlott felújítani őket. Ez a Vaszati elv tökéletesen egybecseng Marie Kondo tanításával.

Ha most lelkes lettél, és úgy döntöttél, kipróbálod Marie Kondo módszerét és elolvasod a könyvét (a címe: Rend a lelke mindennek), akkor mindenképpen azt javaslom, hogy olvasd a könyvet nyitottan, de ugyanakkor fenntartásokkal. Nagyon sok olyan dolgot ír ugyanis benne, ami nálam – finoman szólva – kiverte a biztosítékot. Ha azonban kiszűröd belőle azt, ami már túlzás, akkor hasznos útmutató lehet abban, hogy az otthonod végre kicsit fellélegezzen.

Néhány dolog, ami nekem már sok volt:

1. Engem személyesen nagyon érzékenyen érintett, amikor a könyvek selejtezéséről volt szó. Nagyon szeretem a könyveket, bár tény, hogy általában nem veszek “egyszer elolvasós” könyveket. Marie Kondo egy drasztikus selejtezést javasol a könyvek között is. Amit nem fogsz elolvasni, vagy belekezdtél, de félreraktad, vagy még nem olvastad el, pedig már régen megvan, esetleg már elolvastad és – szerinte – úgysem olvasod el még egyszer, azt ő mind kidobná… Gyerekkoromban nagyon sok könyvünk volt. Rengeteg olyan sorozat, mint a Világirodalom remekei, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán, Móricz Zsigmond írásai. Sok-sok – kívülről nézve – egyforma köny, amik ott álltak a polcon. Gimis koromra elegem lett a “pöttyös és csíkos” kamaszregényekből – helyesebben már mindet elolvastam -, és bizony szétnéztem a szüleim könyvespolcán, hátha akad ott valami izgalmas. És igen: gazi kincsek porosodtak a polcokon! Nos, ha azért kidobunk egy-egy könyvet, mert minket már nem érdekel, vagy nem volt rá időnk, akkor elvesszük a lehetőséget a család többi tagja elől, hogy  egyszer majd ők elolvashassák és felébredjen bennük az igazi könyv iránti szeretet.

Tegyél egy próbát! Egyik reggel olvass a kedvenc - lehetőleg spirituális vagy tanító jellegű könyvedből, a másik reggel pedig olvasd el a híreket - a celebhíreket is beleértve! Vajon melyik napon fogok Magad jobban érezni?

A könyveimet nem adom! Még Konmrainak sem!

2. A megmaradt könyvekkel is elég tiszteletlen Kondo kisasszony bánásmódja. Az előszobában, a cipősszekrény egyik polcán tartja őket! (Persze az akutális ponyvaregényt lehet, hogy én is betenném a cipők közé, mint ő, de azért feltételezzük már azt az emberekről, hogy olyan könyveik is vannak, amik értéket képviselnek!)

Helyesbítek: Még egy ponyvaregényt sem tennék a cipősszekrénybe…

3. Szeret cipősdobozban tárolni dolgokat, mivel a cipősdoboznak nagyon praktikus a mérete. A cipősdoboznak azonban van két nagy hibája: az egyik az, hogy egyáltalán nem steril. (Mégis csak egy cipő volt benne, amit előttünk jópáran felpróbáltak.) Meg kell tehát jól gondolni, hogy mi az, amit ebben nyugodt szívvel tárolhatunk. (Ő pl. beleteszi a tepsit… ??!!) A cipősdoboz másik nagy hibája azt, hogy ha csak nem vagy cipőmániás, vagy nem dolgozol cipőboltban, akkon nem képződik olyan gyorsan cipősdoboz, mint amilyen gyakran szükdséged lenne rá…

4. Nem igazán törődik a higiéniával, amit a cipősdobozos tároláson túl az is bizonyít, hogy mosogatás után kiviszi az edényeket a teraszra száradni. Furcsa szokás, főleg egy poros, szmogos nagyvárosban… Hát, lehet, hogy rend van nála, de nem biztos, hogy mernék nála enni…

Igen, vannak benne furcsaságok, amik nem a módszer alapelveit érintik, inkább csak a részleteket, s ezek a részletek egyszerűen nem férnek bele az értékrendembe és talán a tiedbe sem.

S végül, van egy nagy különbség Konmari (ez a beceneve és egyúttal a módszerének a neve is) és a minimalisták között. Bár minkét irányzatban alapvető fontosságú a selejtezés, a minimalisták a megmaradt használati tárgyakra továbbra is tárgyakként tekintenek, amelyekre szükségük van a mindennapokban. A felszabaduló idejüket a barátaikkal, családjukkal vagy éppen elmélkedéssel töltik. Konmari viszont már-már személyeknek tekinti a megmaradt tárgyakat, beszélget velük, megköszöni, hogy vannak, hogy szolgálják őt… (Ezt egyébként sok könyvkritikus és blogger élesen bírálja a Konmari módszerben.)

Mindent összevetve a módszerrel nincs gond. Ha kellő nyitottsággal tanulmányozod, úgy, hogy közben észben tartod a Vaszati elveit és a saját értékrendedet is, akkor biztos vagyok benne, hogy segítségedre lehet abban, hogy a Vaszatit még jobban tudd alkalmazni az otthonodban, s ezáltal jobb életed legyen.

Manhertz Edit

Manhertz Edit

Napjainkban több, egymással harmonizáló, vagy éppen ellentmondó irányzat van divatban, melyeket követve drasztikusan átalakulhat otthonunk hangulata, de ami még fontosabb: az energiája. Vajon hogyan férnek össze ezek az irányzatok a Vaszatival?

A sorozat első részében a minimalistákkal ismerkedünk meg. A minimalista irányzat nem tévesztendő össze a minimál lakberendezési stílussal! A minimalista irányzatot akár egy életstílusnak is tekinthetjük, sőt, nyugaton – főleg a tengeren túlon – már mozgalommá nőtte ki magát. Innen jön a minimalizmus elnevezés.

mini1

Egy minimalistának ez már sok is lenne. Minek oda a kandalló mellé egy váza?

A minimalisták két leghíresebb képviselője Joshua Fields Millburn és Ryan Nicodemus. (A könyvük magyarul is megjelent, címe: Minimalisták – Minden, ami igazán fontos.) Filozófiájuk lényege egész egyszerűen az, hogy minél kevesebb tárgy van a birtokunkban, annál több idő marad értékes emberi kapcsolatokra, értékes időtöltésre. Ahelyett, hogy a tárgyaink szolgálatával töltenénk az értékes időnket, törődhetünk helyette az egészségünkkel, ápolhatjuk emberi kapcsolatainkat.

A minimalizmus követői általában az anyagi gazdagságtól megcsömörlött emberek, akiknek elegük lett abból, hogy egy csomó pénzt keressenek azért, hogy megvegyenek egy csomó kacatot, amit aztán nem is használnak, de amelyek folyamatosan figyelmet követelnek maguknak. Ahelyett, hogy a tárgyainkat szolgáljuk, elgondolkodhatunk az élet nagy kérdésein, az élet értelmén, azon, hogy kik is vagyunk mi valójában.

mini3

A minimalista életérzéshez a minimalista lakberendezés áll a legközelebb, de nem ez a lényeg. Azt hiszem, a háló mögött látszó gardrób túl nagy egy igazi, vérbeli minimalistának…

A kevésbé “keményvonalas” minimalisták egy hatalmas selejtezéssel, lomtalanítással kezdik az új életstílusukat, ami tökéletes összhangban van a Vaszati elveivel is. Amikor a Vaszatit nem egy új épület tervezésére, hanem a meglévő otthonunk korrigálására használjuk, akkor azon túl, hogy átrendezzük a szobákat, átfestjük a falakat, ablakot nyitunk vagy éppen elhelyezünk néhány yantrát, végig kell gondolnunk azt is, hogy mik azok a tárgyak, amelyek fontosak az életünkben, és mik azok, amikre semmi szükségünk nincs. Megvizsgáljuk azt is, hogy melyek azok a tárgyaink – legyen szó bútorról, dísztárgyról vagy akár egy képről -, amelyekre rátekintve örömet érzünk, és melyek azok, amelyeket a hátunk közepére kívánunk. Ez utóbbiaknak bizony menniük kell. A dísztárgyakkal kapcsolatban ajánlom figyelemdbe egy korábbi írásomat, amit ide kattintva találsz.>>)

Amikor évekkel ezelőtt a 27 napos programon dolgoztam – még nem hallottam sem a minimalistákról, sem a sorozat következő részében bemutatásra kerülő Marie Kondoról), mégis a program egyik fő vezérelve, hogy szabaduljunk meg minden olyan dologtól, aminek a puszta jelenléte is gyengíti otthonunk pozitív energiáit.

mini4

Nagyjából így nézhet ki egy szoba a nagy minimalista átalakítás után. Szerintem a díszpárnák sem maradnak sokáig…

A minimalistákkal leginkább akkor tudok nagyon együttérezni, amikor takarítani kezdek és le kell törölnöm a port a különböző dísztárgyakról, vagy a dísztárgyakkal díszített polcokról. Mennyivel könnyebb dolga van ilyenkor egy minimalistának!

A könnyebb takarításon túl persze van más előnye is annak, ha azt az elvet valljuk, hogy minél kevesebb tárgyunk legyen. Ezzel az életstílussal ugyanis adunk egy nagy pofont a fogyasztói társadalomnak is. Azáltal pedig, hogy kevesebb dolgot vásárolunk, teszünk egy keveset a környezet védelméért is – kivéve, ha ugyan csak egy okos telefonunk van, de az évről-évre mindig a legújabb, vagy ha csak egy laptopunk van, de évente újat veszünk, stb.

Eszembe jutott egy fontos gondolat a környezetvédelemmel kapcsolatban. Mindannyian tudjuk, hogy milyen állapotban vannak a folyóink. India legszentebb folyója, a Yamuna, miután keresztül folyik Delhin, gyakorlatilag egy halott folyó. Nincs benne élet. A Föld tele van szeméttel, amit nem lehet megsemmisíteni. Vannak olyan nagyvárosok, ahol a szmog miatt arcmaszkban járnak az utcán. Mégis, ha igazán mélyen belegondolunk, nem a levegő szennyezése, a víz vagy a föld szennyezése a legrosszabb, hanem az éter beszennyezése! Hogyan lehet beszennyezni az étert? Természetesen nem megfelelő hangvibrációval. Ha még nézel tévét vagy hallgatsz rádiót, akkor tudod miről beszélek. Ha nem nézel tévét és nem hallgatsz rádiót, tegyél egy próbát! Kapcsold be a tévét reggel és csak este kapcsold ki! Kiproóbálhatod a rádióval is…

Biztos vagyok benne, hogy ha az emberek nem néznének tévét, nem hallgatnának rádiót (vagy csak nagyon minimális mennyiségben és csak tudatosan megválasztott, értékes műsorokat – van néhány ilyen), akkor sokkal nyugodtabb, békésebb és tisztább világban élnénk. Az állami propaganda nem tudna irányítani, megfélemlíteni és befolyásolni bennünket, a reklámok nem csábítanának újabb és újabb fölösleges vásárlásokra, az értelmetlen “szórakoztató” műsorok pedig nem butítanának bennünket…

mini2

Nagyjából ennyi holmi lehet egy keményvonalas minimalista gardróbjában…

Na de térjünk vissza a minimalistákhoz! Tanuljuk meg tőlük azt, hogy az egyre több és több tárgytól (legyen az használati tárgy, dísztárgy, ruha vagy épp bútor) nem leszünk boldogabbak, sőt, gyakran még az értékes időnket is elrabolják, vagy épp legyengítik az energiaszintünket. Fontos azonban, hogy – mint ahogy majd a másik két irányzatot is – ezt is megfontolva, a Vaszati elveivel és a saját személyiségünkkel összhangban alkalmazzuk az életünkben. Ha egyik napról a másikra mindenünket kidobáljuk és csak 52 használati tárgyat tartunk meg – mint ahogyan Colin Wright, egy másik híres minimalista tette -, akkor nem biztos, hogy elégedettséget érzünk majd az elménkben – főleg akkor nem, ha egyébként szeretjük a szép tárgyakat.

Mint mindenben, itt is fontos megtalálni azt az egészséges egyensúlyt, ahol szabadok lehetünk – azaz nem válunk a tárgyaink rabszolgáivá – ugyanakkor az otthonunk nem veszíti el a szépségét és a személyes, ránk jellemző hangulatát.

Manhertz Edit

Manhertz Edit

Archívum